A 2008-as népszavazás alkalmával a magyar társadalom leszavazta azt, hogy a felsőoktatásban legyen tandíj. Az akkori kormányzati szándék, ha nem is teljes mértékben, de megbukott. A Fidesz – „KDnP” akkor ellenzéki politikájának zászlójára tűzte a tandíjkérdést. Egyszerű populizmussal élve széles tömegek előtt vázolta fel a fizetős, kirekesztő oktatás képét.
Bár győzelmével minden eszköz meg volt ahhoz, hogy gyökeresen átalakítsa az állami, gazdasági, szociális, oktatási és a többi ellátórendszert, még sem élt ezzel lehetőséggel.
Ugyan volt korábban egy elemzői megállapítás a népszavazást illetően, miszerint: A társadalom materiális – pénzügyileg könnyen lefordítható – kérdésekben mindig az elvonás ellen lesz. Senki sem akar többet fizetni.
Következésképpen, amit az elmúlt két év eseményei mutatnak az az, hogy nem tanultak elődeik hibáiból. A győzelem elsöprő mértéke, az ezzel járó arrogancia, és a már kezdetektől meglévő küldetéstudat minden racionalitást elnyomó köde nem tette lehetővé a nyilvánvaló felismerését a kormány, és vezetője számára. A politika, hatalom megtartása nagyon fontos lett. Ezért
Olyan párt kapta az oktást irányítását, amely 2002-vel ténylegesen megszűnt létezni. Olyan politikai erő, amely nem a szövetség látszata, hanem csupán financiális okokból kapott helyett a Fidesz frakciójában.
Talán már 2010-ben üzenni próbált ezzel Miniszterelnök, de akkor még nem volt ennyire fontos része a költségvetésnek sem a felső-, sem a közoktatás. A diákok, hallgatók, tanítók, tanárok, és az oktatás területén dolgozók, illetve az intézményeket karbantartók tömegei 2010-ben szenvedték el első, annyira nem is látványos vereségüket.
Titkolt, széles tömeg által soha nem látott társadalmi egyeztetések, során széles tömegek vitatták meg a felső, és a közoktatás ügyes – bajos dolgait. Ezért is születhetett meg 2011 végére egy olyan törvény, amely révén a túllépték azokat a határokat, amelyeket még az előző koalíciós kormány sem mert.
A felsőoktatás reformját ezzel párhuzamosan, gyakran nagyobb sajtófelületet kapva, vezényelték le. Tömören annyi történt, hogy az addig félig – meddig autonóm egyetemek, főiskolák rövid pórázra kerültek, és anyagi forrásaikat a költségvetés egyensúlya miatt jelentősen megnyirbálták.
Kényelmes a keresztényi értékrenddel takarózni, nagyon kényelmes. A megbocsátás, szolidaritás, a gyengék gyámolítása, a család, a hűség, és még sorolhatnám a pozitív konnotációval rendelkező fogalmakat. Csak az a nagy helyzet, hogy ezekből semmi, de semmi nem valósult meg eddig KDnP "regnálás" idején.
Bár sokan úgy gondolták, gondolják a kormány részéről, hogy jót tettek, tesznek. Egy dolgot azonban le kell szögezni, politikai oldaltól függetlenül: A tanulás nem lehetőség, hanem alapvetően általános, emberi jog. Ezért, aki ezzel kapcsolatban mást nyilatkozik, az nem érti a demokráciát, az emberi alapjogok mibenlétét
Objektívan végiggondolva az egészet a Fidesz kormány az oktatás területén alapvállalásait, saját normáit sem tudja betartani, hiszen teljesen más szellemiségben hozza a törvényeket, határozatokat. Egészen elképesztő az, hogy a felsőoktatási tandíj mellett, a szakképzések, és a felnőttoktatás területeit szinte teljesen leépítették.
Sőt. Elveszi tőlük, tőlünk a fiataloktól azt a lehetőséget, amelyet garantál az Alaptörvényben. A művelődés nyilván nem a továbbtanulást, a tanulást jelenti. Ezen felül
Semjén Zsolt plágiumgyanúba keveredett a hvg.hu tényfeltáró cikksorozata alapján. Súlya igazán azért nincs, mert a Fidesz 2/3-dal foglalja el a Parlamentet, túlsúlyban van a közigazgatásban és az önkormányzatokban egyaránt. A politikai túlhatalom miatt senki nem meri nyilvánosan, pár újságíró és politikus kivételével, bírálni a kormány embereit.
Zárszámadás. Minden évben a magyar állam, illetve annak mindenkori kormánya pénzügyi vonalon készít egy számadást az elmúlt év kiadásairól, bevételeiről.Egy diplomás ember számára a szakdolgozatvédése, és az államvizsga (na jó sok helyen másként nevezik, de mindenhol van egy írásbeli, és egy szóbeli rész) a zárszámadás. Ennek révén adja meg a diák azt, hogy mit tanult az egyetemi – főiskolás évek alatt. Ez alapján döntik el tanárai, hogy megkaphatja diplomáját, avagy sem.
Újfent megmutatta a jelen kormányzati elit azt, hogy 2010-es eredményei alapján egyfajta isteni felhatalmazást vélnek felfedezni maguk mögött. Ezért nem érzik magukra kötelezőnek a szabályokat, a hétköznapi normákat. Semjén Zsolt nyilatkozata valami hasonlót feltétez.
„Járj elöl jó példával, a tanításban légy kifogástalan és komoly.” Semjén példája nagyon fontos, különösen az oktatáspolitika „reformja” miatt. Semjén reakciójával egyértelmű üzenetet küldött: „A kormány, a KDnP, és azon keresztül a Fidesz számára csak a politikai hűség fontos, más erkölcsi, társadalmi, vagy éppen jog normák nem relevánsak, nem betartandóak, hiszen a Fidesz, a kormány, ezen keresztül a KDnP is "a jövőt" építi.
A bukottak bosszúja ez, Magyarországon, a magyarokon, a magyar fiatalokon, hazánk jövőjén. Ezért kell kényszeríteni azt az erőt, amely eddig minden döntését következmények nélkül hajthatta végre. A mai fiatalok dolga az, hogy emlékeztesse a politikus Urakat és Hölgyeket arra, hogy ők is csak emberek. Olyanok, akiknek vállalniuk kell a felelősséget tetteikért, mint mindenki másnak.
